Élek még, boldog vagyok, bár ideges. Közeledik az érettségi, s nagyon úgy tűnik matematikából nem engednek. De legalább már angolból meg van, és a többiből is meglesz - a matekot legfeljebb októberben megcsinálom, ha most nem engednek vagy nem sikerül. Igen, ennyire rossz vagyok belőle.
A magánéletem viszont kezd rendeződni: párkapcsolatba léptem, egy teljes év kellett ahhoz, hogy Sándort elfelejtsem, és boldog tudjak lenni. A futó kapcsolatok... semmik voltak. Benne már az elején megbíztam, aki most van, és... annyira jó érzés vele lenni. Ilyet még soha nem éreztem, de tényleg. Szerelmes vagyok - máris! Hihetetlen :)
Egy hülye kép róla:
Ha pedig tovább akarsz érdeklődni, katt.
Ez náluk készült. Igen, náluk voltam. Már. Múlthét kedden kezdődött minden, akkor még az előző sráccal "randi-szinten" voltunk. Mikor ezt megtudta a fenti képen lévő fiú - ezentúl T. -, máris rámhajtott. Mert Ő azt hitte, hogy Á.-val már rég óta együtt vagyunk, és megvárta volna míg szakítunk. De nem, nem voltunk együtt. Kedden pedig hülyeségből rávágtam arra a kérdésére hogy "kérsz te is kávét?" - hogy igen, de ahhoz ki kell jönnie a faluba. Kijött. Kocsival. Legalább 5 órán keresztül beszélgettünk, és elcsattant az első csók - el sem hittem. Utána Á.-val facebookon lett vége mindennek - pedig én ezt nem így akartam. De egyből rá is kérdezett: "magas, hosszú hajú, igaz?" - hát... ez van.
Pénteken találkoztam is a hatosban vele, T. pedig meg sem ölelt a jelenlétében. Elég rosszul esett, de elviseltem. Szombaton meg éjfélig koncerten voltunk, utána hazamentünk... tehát, én múlthéten egyáltalán nem is voltam itthon, csak aludni jártam haza - és háromszor hazahozta T. a fenekemet kocsival :D Minden okés, rendben van velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése